Gergõ juhász vendégségben /Beírva/
Mátyás király két kísérõjével a Mátrában vadászott, így került el Gergõ juhász tanyájára. Este volt, éppen zártak befelé a juhászok.
- Jól van, atyámfiai, szívesen látjuk magukat vacsorára, de csak szegényes étellel tudjuk kínálni a vendégeket.
Gergõ juhász szalonnát, hagymát, paprikát tett a bográcsba. Mikor jól pirult vizet öntött rá, utána meghintette bõségesen száraztésztával. Hamar elkészült a lebbencsleves. Körülülték a bográcsot, hozzákezdtek falatozni.
Ahogy kanalazták a jó párolgó levest, Mátyásnak valami megtetszett a bogrács másik oldalán, hát odanyúlt a fakanállal. Gergõ juhász rögtön a kezére vágott.
- Mit csinálsz? Magad elől egyél, nem szabad itt összevissza nyúlkálni!
Megkeseredett egy kicsit Mátyás, de nem szólt egyet sem.
Másnap reggel elbúcsúzott a juhászoktól, Gergõ juhászt meg vendégségbe hívta a királyi udvarba.
Mikor eljött a meghívás ideje, Gergõ juhász felgyalogolt Budára. Fogadta is a király kedvesen, asztalhoz ültette az urak mellé. Feltálalták a jó párolgó levest, de a szakács Gergõ juhász tányérja mellé nem tett kanalat, ez volt a parancs.
Azt mondta a király:
- Uraim, fogjunk hozzá vacsorázni! De huncut gazember legyen az aki meg nem eszi a levesét!
Gergõ juhász szétnézett, de bizony a tányérja egyik oldalán sem talált kanalat. Egyet gondolt, levágott a kenyérbõl egy olyanforma darabot, hogy abból kanalat tudott formálni, és hozzáfogott a leveshez, behabzsolta egy-kettõre. Ahogy végzett, azt mondta ravasz mosollyal:
- Huncut gazember legyen az, aki meg nem eszi a kanalát!
Erre bekapta a jól megázott puha kenyeret.
/Mikulás meséi/
Utolsó hozzászólás