Kedves Klubtársak a Mátyás király klubban gyűjtjük ezekete a meséket, gondolom itt is megállják a helyüket, mivel a nép ajkán maradtak fenn, többüket tájegységenként másként mesélik, de a lényege mindig ugyanaz, Mátyás igazságot oszt.
Mátyás három lustája
Hollós Mátyás királyunk országa nem a naplopók, nem a gondtalan restek
országa volt, de nem ám: az az idõ se' katonát, se' polgárt, se' urat,
se' parasztot, se' kisembert, se' nagyembert nem engedett ellustulni.
Örökösen tomboltak a vérontó hadak a határokon, a határokon belül izzott
a munka, lángolt az igyekezet, aminek az ország hatalmát, dicsõségét
fenn kellett tartani. Ebben az idõben bizony megemlegették, ha valamerre
egy haszontalan tunya ember találtatott. Olyan nagy országban, amilyen
Magyarország volt, került azért akkor is egy rakás megátalkodott
lustafi, kik minden istenadta nap Szent Heverdelt szerettek ünnepelni.
Mátyás királynak egyszer olyan gondolata támadt: megfogatta Magyarország
leghírhedtebb három lustáját, akik még azt se állották meg nyögés
nélkül, ha a kisujjukat kellett mozdítani. Ezt a csuda három lustát
felhurcolták a királynak Buda várába, ott Mátyás rendelkezésére külön
takaros kis házat kaptak, az volt a dolguk, hogy semmi dolguk a világon
ne legyen. Szolgákat, szolgálókat adtak melléjük, akik a három lustára
takarítottak, fûtötték, fõzték, öltöztették, vetkeztették, mosdatták
õket, talán még a falatot is megrágták, mielõtt a lusták szájába
kerülne. Így kellett a budavári három lustának a házban élnie csúfságra,
nevetségre, egész ország csak leste, meddig bírják azt a rettentõ
semmittevést.
Bírta a Mátyás három lustája, egyik jobban bírta, mint a másik. Egész
nap hevertek, szuszogtak, mert úgy meghíztak, mint a malac karácsonyra.
Ha megunták a háton fekvést, a hasukra fordultak, ha abból is elegük
volt, vissza a hátikra. Olyan lusták voltak már, a legyet is lusták
voltak elkergetni az orruk hegyérõl. Egyszer azután, hogy esett, hogy
nem, kigyulladt a Mátyás három lustája felett a tetõ. A járó-kelõ nép
nagyban kiabálta a tüzet odakint, a láng is megcsapta már az ablakot.
Akkor az egyik heverõ fickó odaszól a másikhoz, álmosan:
- Úgy látom, koma, ég a ház.
A másik ásított egy nagyot, azután azt mondta:
- Hadd égjen, majd kivitet a király, ha baj lesz.
A harmadik nyöszörögve nyitotta ki a száját:
- Hogy nem restelltek már ennyit beszélni.
Így lett vége a Mátyás három lustájának, még a halálukon is nevettek az emberek.
/Mikulás meséi/
Kommentáld!