Felkerült a matyó hímzés az UNESCO szellemi kulturális örökség listájárahttp://richpoi.com/cikkek/kultura/felkerult-a-matyo-himzes-az-unesco-szellemi-kulturalis-orokseg-listajara.html
Felkerült
a matyó hímzés az UNESCO szellemi kulturális örökség reprezentatív
listájára. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének
illetékes kormányközi bizottsága szerda délután hozta meg a kedvező
döntést. Cikkünkben megismerheti a matyó hímzést, és Matyóföld
kultúráját is.
Eddig
magyar elemként a mohácsi busójárás szerepelt 2009 óta ezen a listán.
Tavaly a legjobb megőrzési gyakorlatok regiszterébe bekerült a magyar
táncházmódszer is.
A matyó hímzés mellett 35 másik szokás,
illetve hagyomány pályázott az emberiség szellemi kulturális örökség
reprezentatív listájára. Franciaországból a breton fest-noz (éji ünnep)
táncos-zenés fesztivál nyert felvételt, de a kulturális örökség része
lett például a brazil karneváli zene és tánc, a frevo, az ecuadori
toquilla pálma szalmakalap fonása és a ladakhi buddhista ének is.
A
tagországoknak minden év március 31-ig kell megtenni jelöléseiket,
mellékelni kell fotókat és egy tízperces filmet is, amely bemutatja az
adott örökségelemet, majd a felterjesztést egyéves értékelési folyamat
követi. A magyar kulturális kormányzat 2011 tavaszán terjesztette fel a
matyó hímzést az UNESCO szellemi kulturális örökség reprezentatív
listájára. A szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló
UNESCO-egyezményt 2003-ban fogadták el: erre azért volt szükség, mert a
szervezet világörökségi egyezménye alapvetően az épített örökségre
összpontosít.
Magyarország 2006-ban csatlakozott az egyezményhez,
ezt követően kezdődött meg a szellemi kulturális örökségvédelem nemzeti
rendszerének kiépítése. A szellemi világörökség az ősöktől örökölt
hagyományokat, kifejezésmódokat - szóbeli hagyományokat,
előadóművészeteket, társadalmi gyakorlatokat, ünnepi rítusokat,
eseményeket, régi iparágak tudásanyagát tartalmazza.
A
nemzetközi szervezet illetékes kormányközi bizottsága hétfőtől péntekig
ülésezik a szervezet párizsi székhelyén, hogy megvizsgálja a különböző
listákra - a szellemi kulturális örökség reprezentatív listájára, a
sürgős védelemre szoruló szellemi kulturális örökség listájára, illetve a
legjobb megőrzési gyakorlatok regiszterébe - érkezett közel kilencven
jelölést. A testület kedden négy olyan elemmel növelte a szellemi
örökség listáját, amelyek "sürgős megóvást" igényelnek. Az eltűnés által
fenyegetett szellemi kulturális örökség kategória UNESCO-listájára
került fel többek között a kirgiz nemez szőnyeg, a sirdak.
Az
Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) nagy örömmel fogadta, hogy
szerdán Párizsban, az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi
Bizottságának ülésén felvették az emberiség szellemi kulturális
örökségének reprezentatív listájára a matyó hímzést. "A matyó
népművészet - egy hagyományos közösség hímzéskultúrája című
örökség-elemet önálló felterjesztésként nyújtotta be Magyarország" -
szerepel az Emmi sajtó- és kommunikációs főosztályának közleményében.
Az
UNESCO – (angolul: United Nations Educational, Scientific and Cultural
Organization), az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és
Kulturális Szervezete 1945. november 16-án alakult meg. Az UNESCO
tevékenységének célja, hogy megteremtse a civilizációk, kultúrák és
emberek közötti, a közös értékek iránti tiszteleten alapuló párbeszédhez
szükséges körülményeket. Ez a szerep napjainkban különösen fontos, mert
az egész emberiséget fenyegeti, és az Egyesült Nemzetek Alapokmányában
megfogalmazott elveket és értékeket tagadja a terrorizmus. A világnak
sürgető szüksége van olyan, az UNESCO küldetésének és tevékenységének
fókuszában álló, a fenntartható fejlődést előtérbe helyező jövőképre,
amely magában foglalja a béke megteremtését, az emberi jogok betartását,
a kölcsönös tiszteletet, a szegénység megszüntetését, a kultúrák
közötti párbeszédet az oktatás, a tudomány, a kultúra és a kommunikáció
segítésével.
Formák és minták
Mintegy
200 éves múltra tekint vissza a matyó hímzés. A matyó hímzés legkorábbi
időszakából a magasra felvetett ágyak díszlepedői maradtak fenn, az
országosan is elterjedt fehér, vagdalásos vásznakat Mezőkövesden a 19.
század utolsó harmadában a piros-kék fonallal, az úgynevezett
cipós-madaras mintával kivarrt lepedők váltották fel. A virágtöves, laza
szerkezeteket a 19. század utolsó évtizedeiben erősen naturalisztikus
ábrázolási mód követte: egyre többféle motívumot hímeztek ki, köztük a
pünkösdi rózsát, amely matyó rózsaként vált a legismertebb és
legjellegzetesebb mezőkövesdi motívummá.
A minták előrajzolói, az
"íróasszonyok" közül sokan, köztük a legismertebb és legsikeresebb
Kisjankó Bori, Gáspár Mártonné született Molnár Borbála (1876-1954).
Szűcs családból származott, ahol hagyományosan a férfiak készítettek
dúsan hímzett bőr ruhadarabokat, ködmönöket és subákat. Mezőkövesden az
új stílusú vászonhímzések szín- és formavilága a szűcshímzések
ornamentikájából táplálkozott.
Az 1900-as évek elején a rózsák,
tulipánok és bimbók piros színe mindvégig megőrizte dominanciáját, de
egyre inkább megjelentek más színek is: a kék, a sárga, a lila és a
rózsaszín árnyalatai. A matt pamutfonalat élénk selymek és erőteljes
színű gyapjúfonalak váltották fel. Az 1900-as évek első évtizedeiben
születtek a legszebb textilek.
A
férfiviseletek közül a jellegzetesen bő ujjú "lobogós ingek" kezdetben
visszafogott fehér lyukhímzéssel készültek. Ezt később széles, tarka
hímzés és a jellegzetes mezőkövesdi cipós horgolás váltotta fel. A
férfiak és nők által is hordott gazdagon díszített hosszú kötényt, a
surcot, fekete alapra dúsan hímzett, réz sújtással (ragyogóval) és
selyemrojttal díszítették.
Minden darabnak más a mintája, hol
geometrikus bossókával, hol finom és aprólékos szűcsrózsával, hol
tenyérnyi surcrózsával hímezték ki őket. Formájában a női viselet nagyon
különbözik az országszerte elterjedt sokszoknyás-ingvállas paraszti
viseletektől.
A kötények nemes alapanyagokból készültek és dúsan
díszítettek őket. A színek, a díszítések és a változatos formájú főkötők
elárulták viselőjének életkorát, családi állapotát és a társadalmi
helyzetét is. A matyó hímzés szerepelt a 1885-ös Országos Háziipari
Kiállításon, a Millennium tiszteletére 1896-ban felépített néprajzi
faluban, az operaházi Izabella-bálon 1911-ben pedig előadták a Matyó
lakodalmas táncjátékot. A hímzés sikeresen bemutatkozott az 1908-as
torinói világkiállításon is.
A hímzés megjelent a főúri-polgári
szalonokban, híres divattervezők népies stílusú kollekcióiban,
címlapokon, képeslapokon, s eljutott a tengeren túlra is. Jelenleg
háromévente hirdetik meg a Kisjankó Bori Hímzőpályázatot és a Százrózsás
Hímzőpályázatot.
Matyóföld
Matyónak
a Miskolctól 40 km-re nyugatra, a Bükk és az Alföld találkozásánál
fekvő Mezőkövesd lakosságát nevezzük. A korábbi kutatások és elsősorban
az itt élők vélekedése alapján Tard és Szentistván települések lakóit is
matyónak mondták, bár viseletükben, hímzésükben mindhárom eltér
egymástól. A matyónak nevezett települések közül mindig Mezőkövesd
mezővárosa volt a vezető közösség (1973 óta város), innen diktálták a
divatot.
Mezőkövesd Mátyás királytól kapott mezővárosi rangot és
1472-ben, Szent László napján a király járt is a városban, ezért sokan
úgy tartják, a Mátyást szerető matyók a király nevének becézett
alakjából kapták nevüket. Néprajzkutatók, köztük Herkely Károly szerint
azonban inkább csúfnévről lehet szó, amellyel eredetileg a környék
református lakóitól vallási-kulturális értelemben elkülönülő katolikus
mezőkövesdieket illették, de később ez a csúfolódó jelentésárnyalat
feledésbe merült.
A matyóság életmódjával, kultúrájával,
népművészetével, népviseletével az 1890-es évek óta foglalkoztak
kutatóink. Győrffy István, a magyar néprajz első egyetemi professzora,
az 1920-as évektől rendszeresen kutatta a mezőkövesdi matyók életmódját,
viseletét, hímzését. Korai halála miatt Fél Edit rendezte sajtó alá a
Matyó népviselet c. könyvet, aki személy szerint is a matyóságnak egyik
legkiválóbb kutatója volt. Az élete derekán elhunyt, sokoldalú, nagy
tehetségű Fügedi Márta Mítosz és valóság: a matyó népművészet (1997,
Miskolc) c. művében részletesen elemzi a matyó hímzések életútját a 19.
század végétől napjainkig, és azt is, hogyan tartják meg saját viselet-
és hímzéskultúrájukat, ugyanakkor hogyan teljesítik a kereskedelmi
elvárásokat is.
A mezőkövesdi hímzés történeti fejlődése, alakulása,
változása példaként szolgál a magyar népi hímzés általános fejlődéséhez
is. Megtaláljuk a "régi" stílust, a 19. század "új paraszti stílusát",
és a 20. század első felének "legújabb stílusát" is.
A matyó népművészet
A
19-20. század fordulóján a különleges gótikus vonalú mezőkövesdi női
viselet már a legismertebb paraszti öltözékek közé tartozott. Az
Alföld-szerte hírek mondás: "hadd korogjon csak ragyogjon", őrájuk
illett a legjobban. Akármilyen szegény volt a matyó, de néhány öltözet
cifra ruhájának és a derékig érő hímzett ködmönnek meg kellett lenni,
még ha megkoplalta is.
A mezőkövesdi szűcsök derékig érő,
pompásan hímzett fehér ködmönöket "kuzsukat" készítettek a menyecskék
részére, amelyeket az asszonyok korra való tekintet nélkül
viselhettek. A leghíresebb íróasszony (rajzoló), Kis Jankó Bori nagyapja
is szűcsmester volt, aki a szebbnél szebb női kisbundákat virágozta.
Leánya és unokája az ő műhelyében tanulta meg a matyó szűcshímzés
kompozíciós rendjét, a színek harmóniáját.
A legnagyobb
jelentőségű ezekben az években az 1896-ban megrendezett kiállítás volt a
Városligetben. A "néprajzi faluban" 12 magyar és 12 nemzetiségi falut
telepítettek, köztük Mezőkövesdet is. Akkori főjegyzője javaslatára
1896. szeptember 8-án került sor a matyó lakodalom bemutatására mintegy
150 fő részvételével. A menyasszonyt és a vőlegényt gondosan
kiválasztották, az esküvőt a Terézvárosi templomban megtartották, majd
az Andrássy úton haladva jutott vissza a lakodalmas menet a "néprajzi
faluba", a városligeti matyó házig.
Ez a nagy nyilvánosság előtt
megtartott esemény a matyó népművészet megismertetésének és
felfedezésének fontos állomása volt. Egyaránt felfigyeltek rá a
szakemberek és azok az élelmes fővárosi és vidéki kereskedők, akik az
1900-as évektől elárasztották Mezőkövesdet. A mezőkövesdi lakodalmas
pedig napjainkig Mezőkövesd idegenforgalmi látványossága.
1911-ben
a matyó hímzés kereskedelmi sikere arra ösztönözte az Országos Magyar
Háziipari Szövetséget, hogy telepet létesítsen Mezőkövesden a
varratáshoz. A feljegyzések szerint Zelei Ilona tanítónő már 300
asszonnyal dolgoztatott. 1911 után az idegeneknek való "varratás" olyan
méreteket öltött, hogy 40 "íróasszonyt" is említenek, akik csak
előrajzoltak, hogy a "varrók" (hímzők, tervező k) számára biztosítsák a
munkát. 1938-tól legjelesebb néprajzkutatóink már írnak a mezőkövesdi
népművészetről és kiváló iparművészeink készítik el hozzá a megfelelő
sablonálható rajzokat. A magyaros öltözködés tervezésének legkiválóbb
képviselője Az 1910-es évektől 1944-ig Zsindely Tüdős Klára a "pántlika"
szalonban készült matyó jellegű öltözeteket kizárólag Mezőkövesden,
Tardon vagy Szentistvánon hímeztette.
A Matyó Népművészeti
és Háziipari Szövetkezet 1951-ben alakult meg. A kereskedelem számára
hímzést vállaló asszonyok javarésze előzőleg a Mezőkövesdi Földmíves
Szövetkezet háziipari csoportjához tartozott. Megalakulásakor a
szövetkezet közös műhelyében nyolcan dolgoztak. 550 bedolgozó volt
Mezőkövesd, Szentistván, Tard községekből. 1980-ban a közös műhelyben
535 fő volt, 1800-an 34 községben működött bedolgozó csoportok
felügyelete alatt végezték munkájukat. Hímzett blúzokat,
lakástextileket, népviseleti babákat készítettek. A szövetkezet tagjai
közül 15 a Népművészet Mestere, 50 népi iparművész, 3 Népművészet Ifjú
Mestere címben részesült.
Mezőkövesden a régi asztalosmesterek
festett bútorai is országosan ismertek voltak. A festett bútorok
készítését és festését még édesapjától tanulta Kovács András a
Népművészet Mestere (1978) Mezőkövesd díszpolgára (1999). Fia, Kovács
Szabolcs rajztanár, a Népművészet Mestere munkái országosan és külföldön
is ismertek, unokája, ifj. Kovács Szabolcs méltó folytatója lesz a
család tradicionális művészetének.
A Matyó Népművészeti
Szövetkezet felszámolása után annak épületében kapott méltó helyet
Mezőkövesden a Matyó Múzeum állandó kiállítása az 1990-es évek elején,
ahol Mezőkövesd történeti múltját és legújabb eredményeit a tárgyi
népművészet és a "nemzeti háziipar" jövőjét mutatják be.
A női
test alakját kiemelő matyó népviseletet a 19. század végén szívesen
öltötték magukra az arisztokrata hölgyek is. Testhez simuló felsőrész,
vállnál megemelt ujj, derékban elálló fodor, hosszú, alul fodros szoknya
jellemzi. A férfi viselet jellegzetessége a nagyon bő ujj, gyakran
széles hímzéssel, horgolt csipkével. A matyó hímzésre legjellemzőbb a
"matyó rózsa". A leghíresebb "íróasszony" Kis Jankó Bori volt, ő alkotta
meg a rózsa legtöbb variációját. Emlékére háromévente hímzőverenyt
rendeznek.
Kapcsolódó cikkekKocsis Zoltán: a magyar kultúrának felemelkedést kívánok
Ma van a magyar kultúra napja
70 éves lenne Cseh Tamás + videók
A magyar nyelv helyzete Európában és a digitális korban
Kommentáld!