A népművészet, mint a magyar nép szakrális művészete,
a magyar tulipán, a virágok jelentése
"Hej tulipán, tulipán..."
A magyar női lélek formái a díszítőművészetünkben
A világ győzedelmes királynője - NagyBoldogAsszonyunk - Albert Éva Katalin alkotása
“Utolsó szent örökségünk ez, amit senki tőlünk el nem vehet: népművészetünk ősi titka. Isten adta, tündér ihlette, ember álmodta örökség ez, melynek egyetlen tulajdonosa a Magyar, bárhol éljen is.”
- Wass Albert -
A világ győzedelmes királynője - NagyBoldogAsszonyunk - Albert Éva Katalin alkotása
A népművészetünkben jelenlévő képi információ a Világegyetem élő (és azon túli) szerkezetét jelenítik meg előttünk, bennünk.
Amennyiben ezek a képek a neuron-hálózatunkban is benne vannak (gondolunk rájuk), úgy az Ősi Intelligencia élő nyomait hordozzuk.
Ebben a megközelítésben védelmet is jelentenek.
"A hímzésmintáink...
A mentális egészségünket védik.
A rezgéseik nyitva hagyják úgymond a kiskaput az agyban, amin át a fény a tudatunkba áramolhat.
A kézzel készült hímzés ereje jóval erősebb egy fotó erejénél, mert benne van az alkotó energiája.
Erre mondták eleINK, hogy BELETETTÉK A SZÍVÜKET ÉS A LELKÜKET.
Fogjatok hát hozzá, és alkossatok ennek tudatában, mert szükség van a védelemre a mai világban!" - spiriteve
A Tulipán
A legkorábbi ismert tulipán-ábrázolás a Kr. előtti VII. századból való egy dél-kaukázusi szkíta leletből Ziwiyeből.
Aranyból készült pecsétnyomón öt vastagodó hasban végződő tulipán van.
A tulipán ősi magyar népművészeti jelkép, Lükő Gábor etnográfus és mások (például Varga Géza írástörténész) szerint a legősibb magyar virágmotívum (az olyan kelyhes virágokkal együtt, mint a liliom).
Lükő szokott ironikus stílusában így ír róla:
„Népművészetünk legősibb virágmotívuma a tulipán.
Az etnográfusok sokat huzakodtak rajta, keletről származik-e vagy nyugatról?
A tulipán virágról kiderítették, hogy nyugati kertészek ismertették meg velünk a XVIII. században, népművészetünk tulipán motívumáról meg bebizonyították, hogy nem is tulipán, hanem legtöbbnyire rózsabimbó a neve a szűrszabók ajkán.
De nevezik sok minden egyébnek, sőt mi több, még tulipánnak is.
A régészeti leletek tanúsága szerint a török népek már vagy másfélezer esztendeje alkalmazzák bronzból öntött szíjjvégeiken és bizonyára egyéb díszítményeiken is.”
Varga Géza írástörténész szerint a tulipán az ősvallás égigérőfa-jelképe;
amely nem élethű, hanem jelszerű ábrázolás - ezért értelmetlen a néprajzosok azon követelménye a honfoglaláskori és más régészeti emlékek tulipánábrázolásaival szemben, hogy azokon legyen botanikai hitelességgel meghatározható a tulipán.
E régi emlékek nem a tulipán; hanem az égigérő fával (Tejúttal) azonos Isten jelképes ábrázolását célozták.
A sztyeppi égigérőfa-ábrázolásokhoz hasonlóan a tulipánábrázolásokon is találunk olyan jelképeket (szójeleket), amelyek a székely rovásírás jeleivel azonosíthatók.
Ezek segítségével egyes tulipánábrázolások elolvashatók.
A tulipán középső sziromlevele például gyakran azonos a székely írás "us" (ős) jelével.
Ez a jel a Tejút hasadékát ábrázolja, amelyben karácsonykor a Nap kél (a jelet csak másodlagosan használják a női nemiszerv ábrázolására; eredetileg az ősanya vulváját jelölte; de az ősvallás időszakában nem a vulva, hanem a benne születő napisten volt a fontos).
Ez a csillagászati körülmény okozta a Tejút hasadékának rendkívüli ősvallási jelentőségét és a sok ábrázolást, amelyek egy része a tulipánhoz kötődik.
A tulipán két szélső sziromlevele meg a székely írás "nt/tn" (Ten) jelével azonos.
A két jel együttesen az Isten (ős Ten) szót adja, újfent igazolva ezáltal azt a Berze Nagy János által is felismert tényt, hogy a magyar nép az égigérő fát (azaz a Tejutat) az Istennel azonosítja.
(Forrás: Magyar Nyelv)
Ősi női szimbólum
a szenvedély,
a lángoló szerelem,
a termékenység jelképe.
A tulipán motívuma elválaszthatatlan a magyar népművészettől:
bútorokon, munkaeszközökön, edényeken, háztartási eszközökön, fejfákon, ruhákon egyaránt megjelenik, gyakran a szívvel együtt ábrázolva.
Gyakori elem a népköltészetben, és rendre feltűnik a magyar népdalokban.
Nem pusztán világi jelkép – szakrális, vallási vonatkozásban is találkozhatunk vele.
A tulipán magában hordozza a fény és az élet születését, a megújulást, az isteni örök körforgást.
A tulipán a Teremtő, a Szent Hármasság jelképe
Őseink díszítették vele ruháikat:
Tulipános hímzett - női ruha, magyar arisztokrata viselet, életfa hímzéssel
hímezték terítőkre:
Matyó hímzés - párna
festették berendezési tárgyaikra:
faragták kapufélfáikra:
varrták szőttesekre:
Nagyberegi szőttes
Babba Mária - Csíkszereda - oltárterítő
fazekas tárgyakra:
A Czibor Imre alsópáhoki fazekas mester által készített "Isten országa" korsó Életfa, Világfa, Tetejetlen fa motívumTovábbá itt:
Magyar mitológia és rovások - Világfa - Életfa - Égigérő fa - Tetejetlen fa:
KerámiaART fazék
Életfa, Világfa, Tetejetlen fa motívum
faragták, festették bútorokra:
vagy akár a kapufélfa díszítések között találunk számos növényi ornamentika motívumot:
Lakóház oromdíszítés - részlet - Kalotaszentkirály-Zentelke - Kalotaszeg - Erdély Kádasi Laura képe
Lakóház oromdíszítés - részlet - Kalotaszentkirály-Zentelke - Kalotaszeg - Erdély Kádasi Laura képe
ugyanúgy, mint minden ruhán:
Buzsáki hímzés
Matyó népviselet
Ezek a jelképek olyan természetességgel hordozzák jelentéseiket, hogy értelmezésük kézenfekvő.
.
A régi emberek még beleszülettek a hagyományba, a környezetük rendezettségének élményét is adó tárgyak megalkotásához szükséges tudást mozdulatról - mozdulatra adták át, tehát számukra ezek a szimbólumok nem maradtak némák, mint a mai kor embere számára..
Még címerekben is látható ez a szimbólum:
Gödöllő város címere
A tulipán a nőiesség kifejezője.
A virág tölcséres kelyhe az élet nedvét tartalmazza, és ezáltal gyakran az anyaméhre utal.
Közép-Ázsiában a múlékony, de szenvedélyes szerelmet jelképezi.
A magyar nép ezer évekig élt a vadtulipán előfordulási tájain.
Közismert, hogy a tulipán az egész Kárpát-medence összes magyar
települési tájain díszítő motívum.
Németh Gyula történész szerint "a magyar őstörténet számára a tulipán díszítő elemből és a vadtulipán növényföldrajzából levonható irány ugyanúgy Belső-Ázsia és Közép-Ázsia felé mutat, mint az embertan, a népköltészet, a népdal és minden történeti forrás maga is.
Az őshazából magunkkal hozott motívum.
A nőisesség, a szépség, a szerelem, a szeretet, a tisztelet, a kegyelet és az elismerés jelképe.
Őseink hittek a gonoszt távol tartó szerepében, ezért kapufélfára faragták (ahogy a mongolok is).
A tulipános életfa létezése is azt bizonyítja, hogy a tulipán ősi jelkép.
Életfa - Horváth Katalin alkotása
Az örök nő
A magyar díszítőművészet az évezredek során valóságos képírássá fejlődött.
Minden motívum jelentéstartalommal bír, olykor többszörös jelentéstartalommal is.
A növényi díszítőelemek között is kiemelkedő helyet foglal el a tulipán.
Formája több ezer éve ismert a sztyeppei népek díszítőművészetében.
A tulipán a magyar ornamentika legkedveltebb virága.
Önmagában is egy kompozíció lehet, és mindig a nő jelölője
Alakja miatt a fehér tulipánt a keresztény szimbolizmus a liliommal azonosítja, így a tisztaságra és a szűziességre utal.
A piros tulipán az érzéki örömöket jelenti.
A francia virágnyelvben a szerelem megvallásának jelképe, mivel a lángoló szerelemre utal.
A sárga tulipán a reménytelen szerelem kifejezője.
Több száz formáját ismerjük, kifejezheti a nő társadalmi helyzetét, családi állapotát, életkorát, élethelyzetét.
A ma született leány-gyermektől a haldokló öreg néniig minden életkornak megvan a maga tulipánformája!
Az itt látható „Örök nő” c. kompozíció kilenc tulipánja ezt az életfolyamatot jeleníti meg.
Teszi mindezt igazán hitelesen, hiszen a tulipánformák a székelyföldi „vén” Sütő Béla bácsi (korondi fazekasdinasztia jeles képviselője) virágaiból kerültek kiválasztásra.
Az alábbi sorrend a kompozíció bal felső sarkából a jobb alsóig követi a motívumokat.
A magyar parasztság a múltból nemcsak egy-egy motívumot, emléktöredéket hozott magával, hanem az egész motívumkincsben, mint összefüggő jelrendszerben benne lappang archaikus világszemléletének sok alapvető eleme is.
Ez a világlátás, a jelekben rögzített és jelekkel közvetített tudás pedig ma is érvényes üzenettel szól az ember helyéről a világmindenségben: feladatáról, lehetőségeiről, természethez való viszonyáról, a természetben és az ember önnön természetében fellelhető törvényszerűségek megfigyeléséről és alkalmazásról, a természetben természetesen és a természettel való együttélésről.
A faragott tárgyakon:
Faragott tulipános kapu - Waum Péter alkotása
fazekasok által készített edényeken, kapufélfákon, kályhacsempén:
Búbos kemence - Vass Zoltán munkája
Mázolatlan kályhacsempe
szűrhímzésen a minta nem pusztán díszítés, hanem sokkal inkább képi üzenet:
Ezért beszélhetünk úgy a népművészetről, mint a magyar nép szakrális művészetéről.
A művészet célja, hogy az ember a lényeglátását megőrizze és segítse, hogy ne veszítse szem elől a rendet és a létfeladatát, az élet lehetőségeit.
Régen a mágikus-szimbolikus gondolkodás áthatotta az emberek mindennapi életét.
A mágikus gondolkodás és a művészet még kart karba öltve, szétválasztatlanul működött a létezésben.
Mostani cikkemben konkrétan a tulipán különböző formáiról írok (érintve a szív formát)..
Lássuk a tulipán formák jelentését konkrétan:
A tulipán az egyik legrégebbi díszítőelemünk, a népi művészetünk leggyakrabban alkalmazott motívuma.
Horváth Katalin alkotása
Kimondhatatlanul sok formája, változata van, már maga is egy kompozíció, ugyanakkor áttételes jelképként is kiválóan használható.
Szirmai hasonlítanak a női test kontúrjához, ilyen esetben a nőiességet, termékenységet jelképezheti, de jelentheti a feltárulkozást, a befogadást is.
Életfa - Dávid Júlia alkotása
Olyan női jelképről van szó, amely egyben költőien átfogalmazott vulva ábrázolás, vagyis a tulipánt lényegében a két széttárt combnak és az "élet kapujának" ikonikus ábrázolása.
"A nő képessége a befogadás (információ befogadás), elfogadás, odaadás és a teremtés (materializálás).
A nő arra született, hogy befogadni, megnyílni, szeretni, a szeretet által önmagát tudatosan átadni, a szeretet által egységet (párkapcsolati, alapított családi egységet) létrehozni, teremteni, szülni, újjászületni képes legyen.
Életfa - Dávid Júlia alkotása
Természetesen nem bármit befogadni, s nem bármi felé nyitott lenni, s nem bárminek átadni magát.
Hanem: a férfin keresztül az isteni igazságnak, a kiegyenlítődésnek,
a férfi által a valódi, tiszta értelem fényének.
Minden nő spirituális útja a „férfin keresztül” vezet.
De nem úgy, hogy átgázol rajta, hanem, hogy befogadja, megismeri.
Párkapcsolati életük során folyamatosan magához kapcsolja odaadó szeretetével, és
...visszakapcsolja az ősi egységhez, a Nagy Egész -hez.
Így teljesednek ki mindketten.
Életfa - Feketéné Lendvai Katalin alkotása
Ez nem misztikum.
Ez szellemi, lelki, gyakorlati életfeladataink egyike.
A nőnek, hogy a fénytől, tehát az értelemtől, az objektív átvilágítástól, az önmegváltási információktól megtermékenyülve: teremtsen."
- (Joó Violetta: A nő mágiája és felelőssége)
És pontosan ezt a beavatást adják meg ezek a régi motívumok.
Tulipánokkal, más motívumokkal kiegészítve utalhatunk életkorokra, életkori sajátságokra, jellemekre, emberek közötti kapcsolatokra.
A tulipán tehát a leányt jelképezi, a szív a legényt jeleníti meg.
Azok a tárgyak, amelyeken ezek előfordultak elsősorban tehát nem használati tárgyak voltak, hanem mint a két nembeli fiatalok közti szerelmi kapcsolat és egybekelési szándék nyilvános jegyei, valamint státuszszimbólumokként nem pusztán társadalmi és dekoratív funkciót kaptak, hanem minden vésett díszítőelemnek:
a hármastulipánnak, az egymásnak fordított páros szilvamagnak, fenyőágnak, rózsának jelentése és jelentősége van.
A tulipánba például gyakran szilvamag kerül, így lesz a tulipán a női szeméremtest, a mag pedig a termékenység szimbóluma.
A szív megjelenhet a férfi lábai közt is, s arra is van emlékünk, hogy szívet virággá továbbfejlesztő motívum neve "tökös" volt.
Tulipánok a képek sorrendjében balról jobbra:
- Villás tulipán: 10-12 éves leányka, érintetlen állapota.
- Hegyes tulipán 1854-ből: 13-15 esztendős leányka, „kinek már szökik ki a csicse s ezután már nehezen ül otthon”.
- Lándzsás facsart tulipán: 16-17 éves nagyleány, konfirmált már, jár hozzá a legények serege!
„Ha még egyszer lány lehetnék,
Megválogatnám a legényt,
Megválogatnám a legényt,
Mint a piacon az edényt.”
- Lándzsás tulipán 1827-ből: a nászéjszakát éppen megélő, „félkontyot menyasszony” jelölője.
- Ajakos tulipán: az áldott állapotban lévő menyecske megszemélyesítője, „amikor nő a ház eleje”.
- Fias tulipán 1860-ból: az áldott állapotú anyában már teljesen kifejlődött a magzat, a viráganyában mát teljesen kinyílt a kis virág.
- Facsart tulipán szintén a XIX. századból: az e- világra születés folyamata, a viráganya kifacsarja kis virágát.
Minden édesanya szüléskor ugyanezt éli meg.
- Kifacsart tulipán: a viráganya öregszik, nem szülőképes már!
Újra előtérbe kerül a szűz állapota, ám most az élete végéhez közeledő években:
„ Öregasszony nem jó zsáknak
Sem abrakos tarisznyának”
- Szakállas tulipán: az élet kereke nem áll meg.
Ami egyszer fent volt le is fordul.
A már nagyra nőtt, fiatal tulipán folytatja anyja munkáját, míg az elöregedett viráganya lehull róla és őssé válik.
Földanyánk minden év tavaszán újranöveszti magából, magból, az életet.
Szabó Éva alkotása
Tulipán Világ – Virág
Középen a Nap, keleti irányba forgó (folytonosan megújuló, újjászülető, felkelő) mozgással.
A belső negatív, fehér térben egy egyenlőszárú kereszt (a világ négyosztású rendje) található.
A Napból „nyitó”, illetve a Naphoz visszahajló „záró” tulipánok köre:
a tavasz és az ősz, a hajnal és az alkony képviselői.
Peremén a cserfalevél (cserelapi) és háló váltakozik:
élet és halál, nyár és tél, nappal és éjszaka körforgása.
A tál közepébe pedig (a mintának megfelelően), az étel, az élet kerül!
Íme, a virágba szépült törvénytudás és törvénytisztelet!
- Molnár V. József: Világ-virág című könyve nyomán.
A tányér a szerző rajza, Pállné Kovács Róza korondi írókázó (díszítő) asszony által „megírt” cseréptálról
(Forrás: Sallai János - Néphagyomány, Népművészet, Néptánc, Népzene)
Tulipán Életfa
Életfa ... tulipán az ősvallás égigérőfa-jelképe; jelszerű ábrázolás.
Az égigérő fával (Tejúttal) azonos Isten jelképes ábrázolása, amelyek a székely rovásírás jeleivel azonosíthatók.
A tulipán középső sziromlevele azonos a székely írás "us" (ős) jelével.
Ez a jel a Tejút hasadékát ábrázolja, amelyben karácsonykor a Nap kél.
A tulipán két szélső sziromlevele meg a székely írás "nt/tn" (Ten) jelével azonos.
A két jel együttesen az Isten (ős Ten) szót adja, igazolva ezáltal azt, hogy a magyar nép az égigérő fát (azaz a Tejutat) az Istennel azonosítja.
A népművészet a szerelmi jelképekben rendkívül szókimondó, ennek oka a természethez való közelség, a „természetes képmások” használata, mint amilyen a szív és a tulipán.
A liliomfélék, köztük a tulipán - a tavasz hírnökei, s mint ilyenek alkalmasak voltak a nőiesség, általánosítva a szerelem jelképes jelölésére.
Ezért kerülhetett rá a tulipános ládára, az eladó leányok legfontosabb vagyontárgyainak az elejére.
A szív a szeretet, a megértés, az odaadás jelképe a legkülönfélébb kultúrákban.
A szív a burjánzó erejéről ismert borostyán leveléből stilizálódott motívum, és így alkalmas a szexualitás és a testi szerelem kifejezésére.
A tulipán és a szív jelképkapcsolat, a nő-férfi megfogalmazása.
Ezért igen gyakran egymásba rajzolják a két jelet a szerelmi ajándékokon.
Ilyenkor a tulipán a nőiesség, míg a szív a férfi jelképe.
(Forrás: Hajdu Anita)
A gyermekrajzok szirmos napalakjaiban ősi tudás mutatja meg magát.
A virág, a teremtett, a földi fény a régiek szerint a Nap földi kedves kedvese is egyben.
A virágban a Nap, a szárnyas égi lény, a madár, a fényt, a magot hozó küldött együtt van az őt örökkön szomjazó nőséggel, a szarvassal, a fényt, a magot újra meg újra világra szülő ősanyasággal.
A virág mondja el a legékesebben, hogy milyen természetű a Nap éppen érvényes parancsa, hogy miféle most a közöttünk, bennünk is élő fény.
A régi faluban minden ház előtt virágoskert pompázott; e kert rendszerint az eladólány gondja, birtoka volt, akiben a legteljesebben élt a magot óhajtás.
E kertbe állította a hajnalfát, a magot közvetítő férfierőt május elseje pirkadatán a legény, amikor a hímporillatú megtermékenyülő határban Ég és Föld násza tombol.
A tél végét, a koratavaszi Nap alig-erejét a hóvirág szűzi fehérséggel, csöndes meghajlással, illat nélkül mondja el;
Pünkösd szárbaszökkentő kedvéről a pipacs tűzpirosa kiabál;
Az érlelő nyári Nap színekben, s illatokban tobzódó virágokban van jelen;
A késő ősz halálra készülődő bágyadt fénye loncsos, busa, keserű illatú fakó színű krizantém.
A telet a fás ágú s törzsű, apró kék virágot hozó, szikár levelű, szúrós illatú rozmaring mutatja.
Egyszerre szól a halálán lévő Napról, s arról, aki már megszületett, aki még csak reménység, akinek melege, teremtő ereje még nem adatott.
A rozmaring istenfa szerepű volt, mivel örökzöld fajta, s télen virágzó.
Ő közvetíti a fény folytonosságát az alig-fényű karácsonyt övező nappalokban.
A gyermekrajzokon a virágból alakul, formálódik a tulipán-koronás nőalak,
aki a teremtő és igazító fény örök óhajtója, aki az isteni fényességet mindig szomjúhozza.
Az örök nő motívum, a tulipán és liliom -
A világ győzedelmes királynője - NagyBoldogAsszonyunk Albert Éva Katalin
Földanyánk minden év tavaszán újranöveszti magából, magból, az életet!
E tulipánkoronás nőalak segít megéreztetni létével, lényével az örök fényességet.
Hitem szerint a gyermekrajzok koronás nőalakjával analóg Boldogasszony képünk, a mi adventünk, a lelkünkre és testünkre szabott –várakozás.
E kép akkor alakulhatott ki népünkben, amikor a világra készülő, a közénk születni szándékozó Isten jelezte magát, egyebek között a sólyommal, sassal, szárnyas-nappal Napkeleten, ahol aztán világra is született.
Boldogasszony képünk a Krisztussal –halakat hozó világhónap előtt, a kos világhavában, annak mintegy két évezredében a Kaukázus környékén formálódhatott a szavárd magyarok lakóhelyén; de az sem lehetetlen, hogy a mai magyarság egy része, a fehér magyarok ekkor Dél-Anatóliában vagy éppen a Tigris és az Eufrátesz felső folyásánál tartózkodtak, s bennük alakult ki, s általuk él Boldogasszonyunk...
Az egyik gyermekrajzon csillagköpenybe öltözött nőalak látható, akinek fényes testében napvirág képében már közénk születni készül a világ ura.
A gyermekrajzokon ennek számos változata föllelhető.
A jellegzetes koronás nőalak sátor-testén a szirmos Naptól a szálkás csillagig igen sok rajzi jele adódik a születni készülőnek.
Némely gyermekrajz nőalakja a napbaöltözés mikéntjéről vall: sár-arany sátor öltözettel, lángkoronával, ölben fogant, s kézben fölmutatott napvirággal.
Más rajzokon a királyi nőalak a Hold maga: a fejet Hold ékesíti, s a holdtermészetű anyai védelmet idéző hajkorona majdnem földig hajlik, amelynek tetején holdfészekben madárka ül.
A madár talán itt is a magot hozó, foganást adó szellemerőt (a személyeset!) jeleníti meg.
Boldogasszonyunk életet óvó szerepét is a gyermekrajzok mesélik el a legteljesebben.
A koronás nőalak hajsátra az anyai védelem jele; s a testháromszöge sátrába a rajzoló gyermeklány majdani anyasága jelenik meg, a szűzi anyaság érzete, s képi megfelelője ez, amelynek oltalmában házat, virágot, Napot, csillagot, nyulat találhatunk: az egész világot.
A teremtett világ óvása, Boldogasszony okán e szűzi anyaságra bízatott!
Ezrével születnek az ilyen gyermekrajzok, s valamennyi mondandójában megegyezik középkori falfreskóink köpenyes Mária fával.
A vizsolyi román kori templom Máriájának köpenye védelmében ott van az egész emberiség.
E Mária egyben életvezető is, hiszen fején, vállán, mellén a fátyol fehérsége madarat formál; a fehér fénymadár a köpenye védelmében élő emberek óhajtását, kérését közvetíti a Teremtőhöz.
E madár egyben maga a világ fényszomjúsága; de ő hozta az üzenetet is, hogy Isten egyetlen teremtményét, Máriát kiválasztotta, hogy általa emberként a világra (a világba) születhessen.
Íme, a madár és a szarvas, a Turul és Emese násza!...
Emese - Józsa Judit alkotása
A Krisztus születése előtt kialakult Boldogasszony képünk Emese madártól való magot fogadásával népünknek Máriát, az Istenszülő Asszonyt előlegezte.
A magot fogadott fényes nőalak a gyermekrajzokon rendszerint dombra, halomra kerül - Isten közelébe, a kiválasztott: a minden-óhajtás egy személybe testesül, Boldogasszony Máriává változik.
Ennek megfelelőjét az alföldi szekrényrajzolatokon is föllelhetjük.
Az egyiken még növénykar emelkedik a halmon álló nőalakból az égre, a másikon már naptenyér tárulkozik fölfelé; s itt a méhben, a rajzolat méhe-kerekében már jelen van a mag, a leendő gyermek, aki világ-virágként születik közénk.
Teljes folyamata áll előttünk a gyermekrajzokban, középkori freskóinkban és szekrényrajzolatainkon annak, hogy mikor és miféleképpen jelenik meg égi törvény szerint a Fény közöttünk...
A Nap szerepéből következően vallani tud a Teremtőről, de nem maga a Teremtő; a Teremtő legfontosabb küldötte ő.
E küldött a virágban valósítja meg a legteljesebben magát.
Virág - Nap - Teremtő egybetartozó analógiás hármasában érzékeli, éli az ember elküldő istenét, a virág az, aki összetetten és mindig aktuálisan közvetíti érzékszerveink, lelkünk, mikromindenségünk számára a fény üzenetét.
(A virágban a madár és a szarvas együttesen van jelen, amit azt már föntebb megállapítottuk.)
A virág testesíti meg a legteljesebben lelkünknek azt az óhajtását, ami Boldogasszonyként ősidőktől létezik a világban, ez az óhajtás, a folyamatos boldogasszonyság egyre inkább formát ölt, nőalakká változik;
s Isten rendeléséből Máriában személyessé lesz...
A Nap földi kedve, a virág –szüli meg a fény anyját; s benne, általa születik a fény emberként a világra, s a viráglét ezáltal számára is –kötelező - ő, a közénkszületett a gyermekrajzok, pásztorfaragások,
kazettás mennyezetek napvirága, –világ világa, virágnak virága.
E virág szülte virágról a parasztbiblia ekképpen szól:
–Minden virág kivirágzott. Mikor ment a Szent Család a virágok mutatták bé a népnek, hogy hát kik mentek ott. Mert minden virág, ahogyan elérték, ugye, az a növény kivirágzott.
Éjfélkor a Szűz Mária meg kellett, hogy szülje Jézust, akkor egy tábla szőlő így szépen kivirágzott, s megért, s azt adta Szűz Mária Jézuskának.
Máriának az emlékére sok minden virág kinyit: kinyílt a fehér liliom, az es Mária emlékére van kinyílva, kinyit a kéknefelejcs, az es a Mária emlékére van kinyílva.
Mert akkor ment ő szülni.
S ahol ő elérte a növényeket, hát ott, az utak szélén mind kinyíltak.
S akkor mondta, hogy: Ez a te neved!
S így akkor mindegyiknek nevet adott. Így hát a virágoknak ma es nevük van. Külön-külön nevük.
Így hát a virágok Isten kegyelméből, Mária által személyessé lettek!
Mária és a virág, Jézus és a virág kapcsolata, lényegi azonossága népünk szellemi világában soha nem kérdőjeleződött meg.
A virág népünk boldogsága; a virág Mária boldogsága, Istentszülő boldogasszonyság.
(forrás: Dobogó)
Tulipán motívumok a magyar népművészetben:
Csóg Ferenc festő székely ember, és felesége gyűjtése Velemben megtalálható
Minden tulipán formának önálló jelentése van:
A koronás tulipán a Napot jelképezi,
ez a motívum rendszer az ősi magyar vallásunk jelképe,
a három rózsabimbó eredetileg az Atya, a Fiú és a Babba Mária jele.
A gyöngyvirágok és a kis tulipánok az akkor ismert hét bolygót mutatják:
Itt van a szerelem jelképe, a szembeforduló galambok...
A szakállas tulipánok a férfiakat jelképezik:
Tulipános ládák:
(Forrás: szepo/liliom.lapunk.hu)
Ősi bútorunk, a szuszék
Miben különbözik a szuszék a tulipános ládától?
Ácsolt láda – szuszék, Szászhalom (v. Nagyküküllő m.) XIV–XV. sz.
Néprajzi Múzeum, Budapest
A szuszék a legrégibb tárolásra használt bútorunk itt, a Kárpát-medencében.
A néprajzkutatók szerint őse már az ókori közel-keleti civilizációkban kialakult. Miben különbözik a szuszék a tulipános ládától?
Gyakran keverik össze manapság őket, pedig nagyon más a kettő.
A szuszék többezer éves technológia kiforrott formája, és hasítással, ácsmunkával készült, jó minőségű bükkfából - ezért nevezik “ácsolt ládának” is.
Ezzel szemben a tulipános láda a későbbi asztalosipar terméke és már fűrészelt puhafából, fenyőből készült.
Deszkái közt már nincs zsindelyszerű hornyolt illesztés, fecskefarkas sarokillesztéssel ragasztották össze őket.
A ládát kifestették leveles, virágos mintákkal, innen kapta közkeletű nevét.
Ezek, majd azután a fiókos sublótok az 1930-as, 40-es évekre végképp kiszorították kelengyés funkciójából az ácsolt szuszékot.
A szuszék jellegzetességei:
A palóc szuszék formája jellegzetes, teteje jellemzően domború.
Kézimunkával készült, nem volt benne vasszeg és semminemű ragasztóanyag sem. Érdekesség, hogy ennélfogva tökéletesen megfelel a mai német „biobútor” szabványnak is!
Szerkezetének lényege hogy a négy lábba hornyokat vájt a készítő, ezekbe csúsztak be zsilipszerűen az ácsolással megfaragott deszkák, amiket faszeggel rögzítettek.
Az ácsolt láda minden deszkáját egyenként kézi munkával kellett megfaragni és hornyolni.
A hornyok lefelé álltak, így még a víz is lefolyt róla.
A jól elkészített ácsolt ládában mindig biztonságban volt a ruha, értékes holmi.
A palóc (főként gömöri) ládákon kívül - amelyek vásározással egész messzire is elkerültek - híresek voltak a baranyai „szökrönyök” és az erdélyi szuszékok is. Egyéni formaviláguk volt az egyes tájegységeknek, de a szerkezete, készítési módja mindnek közel azonos: a zsindelyezéshez hasonlóan hornyolták, illesztették a deszkákat.
A palócföldi mesterek kétféle használatra készítettek ácsolt ládát: gabona tárolásra - ezeket nem díszítették -, az igen cifrán „hímzettet” pedig menyasszonyi kelengyés szekrénynek.
Díszítés előtt megfüstölték, így a belekarcolt minták szépen kirajzolódtak.
A készítő mester fontos jelentéstartalommal ruházta föl a szekrenyt, hiszen az ifjú asszonyt ez a bútor elkísérte esküvőjétől élete végéig.
A szuszék újkori újjáéledése:
A hagyományos menyasszonyi használatra már mindkét ládaféle eltűnt – a szuszék készítését 1955-ben tudták utoljára filmre venni - mégis sok száz ácsolt láda található még itt a Kárpát-medencében.
Mi ennek a titka?
Minden egyes szuszékot éppen darabjainak szabálytalansága, csodálatos díszei miatt körülleng valamiféle megfogalmazhatatlan ősiség, erő, időtlenség és utánozhatatlanság.
Az egykori készítők és készítőközpontok gazdag termést hagytak maguk után, és az ácsolt szuszék igen tartós: rendes szobai körülmények közt néhányszáz évig is elálldogál.
(Ismerünk 3-400 éves példányokat is.) Ezek miatt sokan gyűjtik őket; a lakásban archaikus látvány egy szuszék (bár a régi szuvas példányokból nehéz kiölni a farontó bogarakat).
Napjainkban ismét feléledt ez az ősi szépmesterség: megrendelésre újra készítenek kisebb méretű palóc szuszékot, az eredeti kézi módszerrel és a régi díszítésekkel, amelyek közt – akárcsak az öreg szuszékok esetében – ma sincs két egyforma.
(Forrás: nimrod-mohacs.hu)
Az összeállítás nem adja vissza hímzéseink, motívumaink és népviseleteink teljes gazdagságát, hiszen ez szinte lehetetlen, olyan nagy a mi gazdagságunk!
Szeretettel,
Gábor Kati
Forrás:http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/12/a-nepmuveszet-mint-magyar-nep-szakralis.html
Kommentáld!